Precious.

megnéztem.iszonyatos ürességet érzek.és szomorúságot.bánatot.dühöt.és csalódtam.mert ilyen a világ.annyira ilyen.előre figyelmeztettek,h esetleg sírni fogok.az a baj,h egyáltalán nem.még a sírás is beszorult.nem jön ki.belülről teljesen remegek és rosszul vagyok.akkorát ütött ez a film,h megmukkani sem tudok,nem tudok sírni,nem tudok semmit sem.

amint elkezdődött és mutatták,milyen élete is van,egyre csak azt vártam,h mikor és hogyan lesz már ennek vége.nekifeszültem és vártam,h valaki mentse már meg ezt a szegény lányt.

úgy néztem meg,h nem volt szinkronizálva,meg felirat sem volt.szóval azért szó szerint nem értettem meg mindent.de érdekes volt így nézni.jobban tudtam figyelni az érzelmekre, a testbeszédre.külön-külön nem tudom(és ha tudnám sem fogom)kielemezni az egyes karaktereket.mindenki tett rám egy hatást,egy mély benyomást.egyes jelenetek gyomorgörcsöt váltottak ki.egyrészt túlságosan felkavart,h mit is látok,másrészt meg eszembe jutott az én történetem.persze,közel sem ennnyire brutális,mint Precious-é,de rémes volt emlékezni.nemakarom.sírni akarok.de nem jön.

rá kell ébrednem,h az én életem csodás.

és nem több,mint picsogás,mind az a sok nyavalygás,amit drámának kiáltok ki.

de most ez nem megy.túlságosan fájnak most az én dolgaim.mert az sem egy Grimm mese.rémes a világ.nagyon.

de ez ...

nézzétek meg.