a film,aminek kb a 10.percétől kezdve bőgök.és az utolsó 10 perc átmegy hisztérikus zokogásba.míg bőgök,csak szar az egész,mert tudom,h nemsokára eljön az a korszak,amikor én leszek ilyen,mint szegény Jane.és majd én is végignézhetem,h Tesó boldogan él,férjhez is fog menni,és minden egyes barátnőm esküvőjén ott leszek és felfogom a szoknyájukat meg fátylaikat,miközben pisilnek.ilyen leszek.ezért sírok.
aztán az utolsó 10 percben mégiscsak megoldódik minden,mert jön James Marsden azokkal a hihetetlen kék szemeivel és végül ők is boldogan élnek míg meg nem halnak.és ezért zokogok,mert velem ilyen sosem lesz.nem hiszek benne.mert amilyen kib*szott szerencsés vagyok,nekem az sem adatik majd meg,h egyszer az életben eltalálom azt,akibe érdemes belezúgni.neeeeem.nekem mindig olyan jut,akinél térképre sem kerülhetek.nekem olyan jut,aki semmibe vesz.nekem olyan NEM jut,aki azt mondja,h mindennél fontosabb vagy nekem és élete legszebb napjaként fogja emlegetni az esküvőjét.halála órájában is.nekem majd 27 idegen igen fog jutni.és kb 100x ennyi nem...mindenféle pasiktól...és ezzel nem tudok mit kezdeni...csak elsírom a bánatom...mert mittomén.hátha valaki belémrúg,vagy felpofoz,mikor legközelebb belémbotlik és bőszen bizonygatja az ellenkezőjét,én meg majd úgy teszek,mint aki hisz neki.pedig nem.sosem.én csak sírok.
és álmaimban majd boldog leszek.remélem.
én se hiszek már a nagyŐkben, pláne nem James Marsden kinézetűekben....
VálaszTörlés