aztán eljött az a bizonyos nap és emlékszem mennyire csalódtam ismét a fodrászomban az übergagyi konytom miatt,aztán a kozmetikusra,a távolról sem füstös szemeim miatt és itt döntöttem el,engem többet az a csaj nem lát,aztán idegeskedtem,aztán egész nap ott volt az a szar mindjárt bőgök érzés,mert mi mást csinálnék?imádtam a sulimat.
aztán persze mire beértem suliba iszonyatra felfutott az egyetlen harisnyám(mert meg sem fordult a fejemben pótharisnyát venni-nem úgy mint ma sokaknak)aztán persze még el sem kezdtük már bőgök a vállakon.aztán mégis kibírtam közel két órát tűző napon,magassarkúban.de senki n higgye azt,h még rajtam volt az a nyamvadt cipő a szózat utolsó taktusaimban.
mert nem.aztán vezényszóra kitört belőlem a zokogás és minden.tudtam,h minden más lesz.és aztán mégsem.
oké,nem mentünk el bulizni és önmagában ez egy kibaszottul széthúzó osztály volt,de én pontosan olyan fajta vagyok,aki le se szarja a szkeptikus,undok, idiótákat.én mindent vigyorogva teszek az osztályért típus vagyok.voltam.aztán eltelt két év és van akit azóta,pont két éve h utoljára láttam.és ma rájuk is gondoltam.mert ilyen vagyok.
és most ötletem sincs,h vmi kedves útravalóval lássak el,minden idetévedő ballagót,vagy csak mondjak annyit,h jövő hétre mindenki szerezzen be minden lehetséges kiadásból függvénytáblázatot.
az a nagy helyzet,h mivel konkrét ismerős idén nem ballagott,aki meg igen az tőlem bő 260 kilométerre tette,csak annyit mondok neki:
nem idézgetek,mert tudom,h tudsz 5 másikat és sokkal jobbat erre az alkalomra is,de ígérem,ha legközelebb találkozunk az összes nekem írt ballagási idézetet megkapod tőlem.és választhatsz.és kiírom a nyertest.
szeretlek.