SzAnDiI BlOgJaA.♥



2010. március 4., csütörtök

A mai napon azon gondolkodtam,mennyi véletlen van az én életemben.Persze kezdhetjük onnan,hogy azon az ominózus decemberi napon még 1988ban nem volt jó műsor a TVben.De nem erre gondolok,hogy mióta megszülettem mi minden befolyásolta a környezetemet,hogy idáig egyengettek engem.Nem panaszkodok,csak gondolkodtam.Szóval,pl a nevem.Akkoriban lett nagy divat Alexandrának hívni a lányokat.Csakhogy a családi krónika szerint anya a Laura és Lilla név mellett kardoskodott.Nem tudom milyen,terhességgel járó agybajban jutott el odáig,hogy a Tóth és a Laura(vagy Lilla) megférnek majd egymás mellett,de örülök,hogy apa akkoriban még képes volt csatákat nyerni anyával szemben.Aztán ötletem sincs milyen ruhákat aggattak rám,mivel etettek,mit csináltak velem,de a fáma szerint valami politikus még a babakocsiban megsimizett és 'nőjjél szépnagyra' mondat kíséretében engedett el.Hát a nagy maradéktalanul beteljesült.A szép is,ha olyan kedven van,vagy úgy érzem magam.Aztán pl a rendszerváltás.Állítólag,valami félreértés miatt kezdték el szétszedni a falat és mire kettőt pislogtak már fal sem volt.3 hónapos voltam.Mennyivel lett másabb attól kezdve?Ha akkor az nem jön össze,akkor mondjuk még lehet,h most is oroszul tanulnánk és mondjuk nem lennének Mekik??Fogalmunk sem lenne milyen reggel 6kor hazatántorogni buliból és lehet,h nem lenne internet az országban...
Aztán mi lett volna,ha nem abba az általánosba jártam volna.És ha nem lennék eredendően naív,hogy mindenkit barátként kezelek,aki csak szépen szól hozzám.Akkor lehet,h utáltam volna a sulit és örültem volna,h átkerülök egy másikba.de nem.mert depressziós lettem,szorongtam és pszichiáterhez járattak,aki hála égnek rájött,h csak visszakell vinni a suliba és minden rendbe jön majd.Aztán életemben először szerelmes is lettem.Franc se tudta,h az, ami akkor poén volt és imádtam és az illető egyetlen mosolyáért nyakam törtem volna,mára kiakaszt és inkább harcolok ellene,mert akkor nem bánthatnak.
És mi lett volna,ha esetleg kicsit erőlködtem volna a suliban és nem engedem meg azt a pofátlanságot,h a házit hobbiból írom meg és nem gyúrok életműdíjra szünetben másolásért.
Talán akkor felvettek volna a humán-média szakra a Mórába és esetleg mára szárnyát bontogató újságíró lennék.De a Szent-Györgyiben kötöttem ki és sosem felejtem el,mikor megkaptam anyától az sms-t h felvettek.Irodalom óra után,sikítozva közöltem mindenkivel.
És aztán imádtam odajárni.Persze túl kellett lennem a kamaszkor szarságain és jártam talpig feketében,csak akkor nem volt hajvasaló,fültágító és emohadsereg a newyorkerben.aztán volt az az ominózus nyár.2004 nyara.a táborba.amikor MINDEN megváltozott.és azóta sem hevertem ki.ezt nem.
aztán egy év múlva meghúztak matekból.és anyának volt egy fixa ideája,hogy majd megcsinálom azt a ziccert,hogy átmegyek pótvizsgán és le is nyelvvizsgázom.két héten belül egyszerre.na szerintetek mi lett belőle?
Új osztály,ahol megismertem Beát,Mariannt,Gábort és Beával legjobb barátok lettünk.Gábor mindig is különleges volt számomra és a mai napig szeretem még akkor is ha le se szarja a fejem.És Mariann.ááááá.hogy mi mit verekedtünk.:P és a végére mégis mi voltunk a 3 legjobb barátnő és imádtuk a sulit és mindenkit.állati szép évek voltak.aki azt állítja, h élete legszebb évei között nincs gimis év az ordas hazugságokat mond.a suli király hely.Jó pasikkal,nagy drámákkal,életre szóló barátságokkal.és meglepően jó érettségivel.jó, a matekot ne nézzük.de mégis felvettek végre oda, ahova menni akartam.persze, mert sosem voltam még Pécsen és gőzöm nem volt,h 5 és fél órát utazni a buszon mennyire kínzó és unalmas és fárasztó.
Ahogy a lány sem tudhatta aki útbaigazított,h teljesen rossz irányba küldött és majdnem 1 órát bolyongtam Uránvárosban, 1 bőrönddel és két táskával.szóval máris nem akkora szenzáció,h nem indult jól a viszonyom Péccsel.
És mivan akkor,ha azon az ominózus októberi napon eszembe se jut magamban irkálni.akkor nem kezdek el blogot írni.lehet azóta sem hoztam volna létre.most meg egyenesen rosszul vagyok,ha nem írhatom.és pl megismertem Samut.Na?
annyi minden múlik annyi mindentől.olyan keszekusza a világ,hogy simán kisülhet valami jó abból,h októberben unatkoztam munkaidőben,vagy meghúztak matekból.
vagy kiköltöztünk Győrből.és most meg már nem akarok visszamenni.kurvára nem.még akkor sem ha a legklasszabb város a földön.
kiváncsi leszek,h milyen véletleneknek köszönhetjük majd,ha maradunk vagy ha megyünk.hogy pl ez a mai nap befolyásolja e az egészet.
plusz tegnapelőtt kiderült,hogy miért is van az, h Gergő bnője utál.illetve állítólag csak nem kedvel.egyremegy.egyszer állatira részeg voltam és közöltem vele,h ő tehet arról,hogy nem találkoztunk annyit Gergővel.én erről nem is tudtam.eddig.most meg szégyellem magam.mert esélyt sem adtam a csajnak.azóta sem.
és mivan akkor, ha abból az amúgy nem túl sok pasiból,akik akartak bármit is legalább egyet nem hajtok el.mert hogy én félek.persze ez nem ilyen egyszerű,de azért kezelhettem volna jobban is.most meg eltűntek a jelentkezők.sokszor azon gondolkodom lehet,h valamelyik az igazi lehetett volna,de nem és most a karmám nagyon haragszik.de hogy bírtam volna egy huszonéves pasival bármit is csinálni tizenévesen.meg a Laposon összeszedett emberekre nem tudok komolyan gondolni.Ezvan.
és mi van akkor,ha nem leszek asztmás és allergiás.akkor nem tömnek tele gyógyszerrel,amitől csak hízok és hízok.ha nem lenne pajzsmirigy alulműködésem.hanem mondjuk túlműködne.vért kéne izzadnom,h hízzak.deszép lenne.
de sosem lesz.mert nem így történt.mert a múlt elmúlt és előre kéne néznem.mondjuk optimistán.de hangulatember vagyok.és most ilyen kedvem van.hogy fél órája gépelem a gondolataimat.
örülök annak,h így alakult és képes vagyok változtatni rajta.és fogok is.és boldog is leszek.és legalább olyan jókedvű mint múlt pénteken.vagy mikor Beával hülyülünk.a tegnapi leltár erőt adott.hogy jó úton haladok csak el kell érnem.az meg bármikor is lesz,akkor és úgy fogom elérni ahogy kell.kész.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése