2009.október. 12.

A 'Bazmeg-faktor'

Meg kell mondanom, nem szívesen káromkodok. Tinédzser korom hajnalán éjjel-nappal káromkodtam. Képtelen voltam fékezni magam és tini-düh, vagy feszültség, vagymi, de mindig kihozta belőlem, hogy mértéktelenül mondtam a magamét. A mamám mindig mondta, hogy hagyjam abba, de magasról tettem rá. Amikor apai nagyszüleim előtt káromkodtam először teljesen ledöbbentek. Tudod, olyan csalódottak,mintha azt mondtam volna idén nem lesz karácsony. Az első unokájuk fogja magát és rögtön a 'K' betűs szóval nyit. Na azóta állandóan azt hallatom, hogy fejezzem be, mert mit szólnak a pasik. Értitek? A PASIK!
Merthogy a fiúknak nem kellenek mocskos szájú lányok. Én ezzel egyrészt nem értettem egyet,másrészt,meg még ők szóljanak,mikor a legtöbb pasi úgy mondja a magáét,mintha pénzt kapna érte. Harmadrészt meg nem is érdekelt soha. Úgy értem sosem jártam senkivel. De komolyan. Nem hiszem el, hogy a pasikat ez érdekli, mikor a seggem nagyobb mint Monaco. Mindig is kövér voltam. Genetikai dolog. Meg a fene tudja mi, de sosem gondoltam, hogy majd ha nem káromkodom, majd jó lesz és tapadnak a pasik. Hát persze. nem így lett. Nagy meglepcsi,ugye? Azóta sincs pasim, de hála a sok olvasásnak, TVnek, fórumozásnak és gondolkodásnak leszokóban vagyok. A fenébe/ francba/csudába/istenit/hogy szakadna rá az ég és nagy düh esetén a basszus is kijöhet. Ennyit engedélyeztem magamnak. De hála a barátaimnak megint kezdek rászokni. Sajnos. Tudom-tudom. Egyszer már leszoktam, menni fog megint. Talán. Bár kutatások igazolják, miszerint a káromkodás megnyugtat. Igen. Magamban szoktam is mondani.
Itt jön képbe a 'bazmeg-faktor'. Általában egy napra szoktam elkönyvelni, hogy magas vagy alacsony a 'bazmeg-faktor'. Na egyre ott tartok, hogy ennek a napnak 'bazmeg' szintje(mint mértékegység), igen magas. Ott kezdődött, hogy reggel 5:40kor kellett kelnem. Túléltem, de rájöttem, hogy esik. Amit ugyan szeretek,de olyan jól belőttem az aznapi ruhám, utáltam módosítani. Aztán pont lemaradtam az új Tokio Hotel klipről. Már kiírták a feliratot. Idegesítő.
Rájöttem, hogy a nacim tegnap elszakadt,megkellett varrni. Aztán rémes lett a -tegnap még tök jól kinéző-hajam. Aztán a busz alig akart beérni. Persze hétfő reggel mire számítson az ember. Nagy nehezen átvergődtem magam a vonat állomásra(ami a vidéki pályaudvar mellet van-mázli) és látom, hogy kilométer hosszú sor áll a pénztárnál, nekem meg van 10 percem indulásig. De ez is sikerült. De Pápán várhattam fél órát a buszra,ami bevitt a belvárosba. Akkor zuhog az eső és elmegy az áram. Hát nem volt túl vidám. Mert a villódzástól eszembe jutott, hogy 5 hete nem voltam bulizni. veszettül hiányzik. Aztán végre leléphetek,bezárok, vettem kaját hazafelére, indulnék haza, mikor hív anya, hogy nem tud elszabadulni és maradjak ott zárásig.(!!!!!!!) Na itt csúszott ki a nap első bazmegje. Miközben anya mondogatta, hogy majd érdeklődik későbbi vonat után, meg mennjek el kaját venni, meg maradjak ott. Az sem törte le, hogy össz 1 ember jött be 'zárásig'. Jó nem mintha otthon vmi roppant értelmeset csinálnék. Valszeg ezt írnám.Most a füzetbe írom,később úgyis átkerül. mint látszik. De míg újra kinyitottam, megfordítottam a táblát, bevágtam a kulcsot a fiókba, levettem a poncsóm, levettem a táskám, felkapcsoltam a lámpát, beraktam a telefonom és az iPodom a pénztárgép alatti fiókba mindig kimondtam egy félhangos/hangos bazmeget. Elmentem kajálni, mert egy utcával lejjebb isteni gyrost árulnak és gondoltam beszerzek egy füzetet is. Miután kikerekedett szemmel kifizettem 540 forintot a 2 db töksnassz spirálfüzetért, már le is mondtam a fagyiról. Mert nulla bevétel mellett nem volt képem még fagyizni is. Aztán leettem magam. Aztán rájöttem, hogy végeztem a könyvel,amit hoztam. És újságot sem akartam venni. Ezért gondoltam, hogy azonnal L kell mondanom a 'bazmeg-faktort' és ki kell adnom a dühömet. Mert nagyon dühös vagyok. És anya majd ziher, hogy nem nézi meg időben a vonatot hazafelé. És elfogok késni az angolórámról. Újabb bazmeg. Főleg,mivel új csoportba kerültem. Kedd és csütörtök helyett, hétfő és szerda. Így a hét minden napjára jut valami nyalánkság. Hétfő, akkor angol, ráadásul 18:30-tól. 8-ig bassza meg.(bocsi) Kedd este hastáncolok. Szerdán angol megint. Csütörtökön és pénteken a másik suliba járok. Ez OKJ-s sportmenedzser-szervező képzés. Szombat és vasárnap szünnap is lehetne, de akkor kell pótolni mindent, amit ezek miatt lemondtam. Pl:társasági életet is kell néha élni. Vagy vasalni, mert mondjuk a család többi tagja azt sem tudja, hol van a vasalónk. Asszem újabb 'bazmeg'-re kerítek sort. Mindig is szerettem a sulit, főleg a középiskolát, úgy 10. osztálytól kezdve, de mostmár egyenesen visszasírom. Rohadt nagy szívás ez az egész felnőttesdi. Főleg úgy, hogy közben egy csomó dolgot nem is csinálok. Oké kávézom, szabadon jövök-megyek, ha nincs jobb dolgom, akkor alszom délig, legálisan ihatok,cigizhetek(de nem is dohányzom,mert rosszul is lennék a gondolattól, hogy tök büdös vagyok),de nincs rendes fizum, és pl nem is szexelek. Mivel nincs pasim. Ebből ez azért következik. Legalábbis nálam. De ha nem így lenne,akkor sincs túl sok érdeklődő. Illetve egy sincs, hogy pontos legyek. Ami nagy szívás. Mert így nem is olyan izgis. Szóval mindez eszembe jutott az első 'bazmeg' után. Ez a nap 10/10es 'bazmeg-faktor'os. Az tuti. Remélem holnap jobb lesz. Hoppá!! most hallom a rádióban, estére vihar riadó van érvényben. Király. Hazafelé megfagyok. Szupi. MINDJÁRT SZÉTROBBANOK!!!!!!!