küzdök.magammal,mindennel.iszonyatosan fárasztó
napi 8-9 óra megállás nélkül egy boltban,ami
működik.nem az van mint Győrben,h nyitok és órák múlva beesik valaki.lényeg,h holnap lesz az utolsó napom és ebben a hónapban
már egy percet sem fogok dolgozni.némi pénzügyi nehézséget ez
esetleg felvet,de
annnnnnnnnnnnnnnyira nem tud most ez érdekelni.mindjárt fél 10 én meg
szédölgök az álmosságtól,
úh ezt
irtó gyorsan leírom és
fexek,alszok,h minél előbb túl legyek a holnapon és
hellllló nyáááár.vagy bármi más,ami kicsit sem kapcsolható össze a munkával.aztán
pihi,
pihii,
pihiiiii.el sem hiszem.
ja,ma ismételten csalódtam egy pasiban.nem mennék bele,h ő hányadik volt az életem vonalán,de lassan megüti azt a szintet,h kiakadok és valami extra őrültségre vetemedek.valaki,könyörgöm,bizonyítsa be,h a pasik nem arra valók,h csalódjak bennük.és ezt most kivételesen nem arra értem,h valaki bonyolódjon velem valami szerelmi történetbe.nem.nekem bőven elég,ha idejön elbeszélgetünk és a nap végén azzal válunk el,h teljesen megnyugodtam és feltöltődtem és nem haragszom majd hülye focistákra,akik megkeserítik az ember életét.
csóóóók:A
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése