anagyharcihelyzet.

végső stádiumos rákos betegeknek nincs ennnyire fancsali képe és elhasznált arca.hogy úgy mondjam nem vagyok kipihenve.végre kész a szoknyám és a nacim.egyik szebb mint a másik.persze a szoknyám tarol.amint hazaértem összepróbáltam az egész szettem.legnagyobb meglepetésemre nem vagyok teljesen reménytelen eset.tökéletesen tisztában vagyok azzal,h labdába sem rúgok senki mellett,aki vékony,de(és ez nagyon fontos)sztem szép vagyok.úgy értem,vannak hihetetlenül ronda vékony lányok.sótlanok,szürkék,csúnyák,igénytelenek,stílustalanok.én meg itt vagyok és szép vagyok,kedves és vicces.mindenki szeret.legalábbis nem tudok róla,h valakinek is nagyon csípném a szemét.mi oka lenne utálni?irigyelni nem kell tőlem semmit(nem is nagyon lehet)senki pasiját nem szedtem el,nem vagyok senki kiskedvence,és nem vagyok mondjuk kőgazdag.szóval nem reménytelen az ügyem.az másik kérdés,h az idióta társadalmunkban negatívan diszkriminálják az olyan embereket mint én,mert az agyzsibbasztó tömegkultúra elhitette mindenkivel,h csak az az ember aki 40es méret alattit hord.mindenki más meg mennjen a pokolba vagy boldoguljon egyedül,nem érdemel senkit.vagy ha ez sem igaz,akkor csak óriási pechem van,mert akármikor utamba kerül vmi pasi,az holtbiztos,h csak megdugni akar aztán mire kettőt pislogok úgy eltűnt,mint.na.ami azért furcsa,mert alapjáraton mint már mondtam sok jó tulajdonságom van és nem vagyok ostoba,h ezeket elnyomjam minden negatívval egy potenciális pasijelölt előtt.szóval nem igazán értem,miért is van az,h nincs pasim szégyenszemre,21 éves létemre.