nagyon köszönöm,h egyesek aggódnak értem.jól esik.tényleg.valamilyen szinten erőt ad,még akkor is ha tudom,nem érdemlem meg a szimpatizáns gondolatokat.
mellesleg,ha nem lenne elég az én nyomorom,ma végighallgathatom az unokahúgom kínzó,gyötrődő,szenvedő panaszait,azokból,h fél év után kidobta a pasija.illetve csak kis akarta,de időközben Andinak megcsiripelték a madarak,h a pasi megcsalta és amúgy ki is akarja dobni(nem ezokból-szemét rohadék pasik),vagymi,úh Andi tett inkább pontot az ügy végére.amitől sajnos neki nem lett jobb.de ez mindig így van szegény kicsikémmel.
ha még emlékeztek,postoltam arról,h az én szobámban jöttek össze októberben.asszem.eddig tartott.szomorú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése