álmomban már láttalak.

álmodtam.álmomban volt egy barátom.egy pasim.nem volt csúcshelyes,de halálosan bele voltam zúgva,fogalmam sincs ki ő,úgy rémlik,h még sosem láttam.de fantasztikus volt.minden egyes pillanatban boldog voltam.szerintem életemben nem csókolóztam összesen ennyit,mint álmomban.ma reggel meg felkeltem és szembenézhettem a jeges,rideg,borzalmas valósággal,h 2 éve a kutya sem csókolt meg.nem hittem volna,h ez eddig fog húzódni.mert boldog voltam.akkor.a körülményekhez képest.de most,h így ezt végiggondoltam arra a következtetésre kell jutnom,h..

a, álmomban boldogabb vagyok mint ébren.

b, már álmomban is csak arra bírok gondolni,h mennnnnnyire vágyom már a boldogságra.

ez így egyszerűen nem jó.és hogy mindezt kellően "egyensúlyozzam" végignézhetem,h Tesó hogy flörtöl egy haverunkkal,aminek örülök is,de miért már megint ő?ami szintén megint csak tök mindegy,mert Tesó boldogsága tabu,de mégis mi a frászért kell megmutatni a tegnapi buli képeket,mikor mondom,h ne.

erre de.és láthattam,h az a buli,amire én is hivatalos voltam,isteni volt és már megint miről maradtam le.tudtam én.mennem kellett volna.

lehet,h álmomban ezzel próbált kompenzálni a tudatalattim,hogy....

ha már egyszer nem mentem bulizni,gyászos életemben legalább annyi kis öröm legyen,h álmomban hajlandó velem csókolózni egy olyan pasi,aki szeret és én is őt.nagyon.

most szép az élet???????