végtelen számú problémák halmaza.

ma rájöttem,h nincs télre cipőm.amikor azt mondom,h nincs azt úgy kell érteni,h van 1 db ocsmány velúr csizmám,ami roppant divatos,de szart sem ér,ha urambocsá' esik bármi is az égből.feltolt térdig érő hóban esélyem sem volt,bemenni a munkahelyemre,úgy,h aztán ott ne rajtam röhögjön mindenki,h zokni nélkül töltöttem az első fél órámat,mert csavartam a vizet a zoknimból majd kinn lógott a radiátor fölött az öltözőben...

Ő nélküle gyötrelem lesz ez a hét.a mai nap katasztrófa volt.bénáztam,azt sem tudtam ki kivel van.ha Ő ott van,akkor igyekszem mindent precízen,gyorsan,pontosan és szépen megcsinálni.péntekre örülök,ha még állni fog a konyha.

a múltkori térdre esés még mindig fáj.ebben a csizmaszörnyetegben pedig a vádlim fáj,de kegyetlenül.persze pont a másik lábamon.ergo legjobb lenne ha nem is állnék.eddig legalább,tudtam fél lábon állni,de most.egyiken sem jó érzés,főleg nem rohangálni konyhaszerte.

pont ma,ezen az átkozott napon kell találkoznom régi nagy szerelmemmel a buszon,mikor a világ legrondábban álló cipője van rajtam,a hajam erősen vágásra szorul és az arcomon legalább 10 db pattanás van.

anya szerint találunk nekem csizmát.imádom,h az anyám optimista,mert ha nem lenne az akkor a Tóth család már legalábbis ezen az ágon biztos kihalt volna.

Árkádos dekorációként az ország szép nagy jellegzetes épületei(olyan városok ahol van Árkád)és ott van a Dzsámi.olyannyira összeszorult a szívem mikor megláttam,h majdnem elsírtam magam.álllatira hiányoztok pécsiek!

a helyzet a következő.helyszín: Árkád. szereplők:anya és én.cipőboltok.nos.először is 42es cipő kell.ami élből kizárja a cipőboltok 80%át.a maradékban,ha van is 42es,nem mindegy,h milyen.ugyanis.a széles orbitális vádlimra nincs az a csizma ami feljön.így csakis bokacsizmában gondolkodhatok.nade.az én testalkatomra nem éppen a tűsarok,sőt semmilyen sarok,hamár itt tartunk, nem való.nem tudok bennük menni,vagy ha igen,pokoli kínok között.így lapostalpú bokacsizma.igenám,de széles a lábfejem.úh megint ott tartunk,h ezek a satuként is kitűnően funkcionálós,cipőket meg sem nézem.értem én h télre kell a dupla erősítés,meg minden,de akkor sem fér bele a lábam.és ha már itt tartunk a lábfejem is magas.és ha már itt tartunk lány vagyok.szóval amikor az eladó férfi cipőt akar rám tukmálni,vagy egy túra bakancsra mutat ár végső elkeseredésében akkor én ne törjek ki hisztérikus zokogásban a humanic közepén,mert garantált lesz a jókedv.másoknál.nekem nem.mert még mindig nincs cipőm.persze felsétálhatnék a conversebe és vehetnék télre cipőt,ami garantáltan kényelmes lesz és téli és majd a kasszánál le is izzadhatok,mert 30 ezer körül mozognak a téli cipőik.már amik jól néznek ki.sajnos annyi pénzem nincs cipőre.mondjuk a harmadát még kinyögöm.

mindezek után könnyekkel küzdve szállok be az autóba és jövök haza anyával.amikor meg kellett állapítanom,h konfekcióban nem gondolkodhatok sem nadrág téren(évek óta varratok csak) sem cipő téren(nem igaz bazdmeg h cipészt kell keresnem)még szerencse,h a felsőket és az állítható méretű kiegészítőket hordhatom.megjegyzem pl melltartót találni annak ellenére is kész gyötrelem,h anyámnak egy komplett melltartószaküzlete van,bazdmeg.

anyám nem érti miért mondom,h utálom magam,mert egy normális gén sem jutott a családi repertoárból.hogy tegyek ellene.érdekelne,h mégis mi a búbánatosfrancot csináljak a 42es lábammal.tud valaki erre fogyókúrát???????

ja és Ő még nem írt vissza.igaz nem volt iwiwen,de ettől nekem még nem lett jobb kedvem.

húzok aludni.

iszonyat szar kedvem van.