amúgy van tanulsága ennek a babablog olvasásnak.rájöttem,h tulajdonképpen a gyerek tök jó poén.eltutujgatod,gyönyörködsz benne,életed csúcsának tartod estébé.és tényleg.én eltudok lenni másnak a gyerekével.aranyosak,elnézed velük a mesét,vagy olvasol nekik,babázol,vagy fegyverhangokat adsz ki igen pocsékul,mégis élvezik.és örülnek neked.és tényleg.őrületesen cukik.
azonban ott van a része,amikor a saját gyereked a tét.mindenki ismeri a sztorit azokról az anyákról,akik szülés után átmennek vmi vadamazonná,anyatájgerré és egyebek,akik azt hiszik, h az élet Császárát,de minimum a Megváltót magát hozták a Világra,innentől kezdve az övé a legszebb,legjobb,legokosabb és mindenből a legszebbet, legjobbat kell kapnia, még akkor is ha más anyukákkal verekednie kell nyilvánosan,fel kell löknie egy 4 évest,vagy közvetlen az iskola bejárati ajtaja elé kell parkolnia,mert nehéz a táska...ilyen tuti nem leszek.undorodom ettől.
de mivan,ha mondjuk annnnyira nem akarok ilyen lenni,h mondjuk egyáltalán nem tutujgatom.és a gyerekem úgy fog felnőni,h én nem szerettem.ezt elfojtja és nem mondja ki sosem. és mikor 15 évesen hazajön és zokogva mondja h ő terhes x-től,aki most ugrott le egy emeletes ház tetejéről belőve,mert drága lánykám közölte,h nemcsakhogy babát nem akar,de inkább leszbikus lesz,akkor mondjuk tuti, h nem fogok jól reagálni.viszont a világon senki nem írta le h ezt hogy lehet minél messzebbre elkerülni....
ezek után,baj,ha én azt mondom,tökre nem akarok gyereket????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése