volt ma.felkeltem.havazni kezdett. és ÉN NEM VOLTAM BOLDOG .egyszerűen rossz minden.az életem most ott tart,h csak sikítani tudnék.de óriásit. a térdem.... na annak annyi.élt 21 évet.
tegnap mikor már ülve és fekve és minden hogyan kínzóan és kurvára fájt,anya összekapta magát és akkor mennjünk a balesetire.ott először lebasznak,h minek vártam 11 napot az ominózus térdre esés után.de ha már ott vagyok azért megnéz valaki,mert először rögtön rávágták,h jöjjek vissza napközben.de akkor dolgozom vagy sulizok.úh mostmár jó lenne ha lenne vmi.az orvos megvizsgál az én fájdalmam már fokozhatatlan,de csűri és csavarja és felküld röntgenre,ahol ugyanez pepitában és szarabb pózokban.és akkor vissza a vizsgálóban ahol az orvos közli a szitut.ficam,szalagok húzódtak,rögzíteni kéne,konkrétan gipszelni,DE nem meri felrakni,mert akkor holnap(vagyis ma) már trombózissal tolnának vissza.egyébként rögzítővel 6-8 hét lenne,de így fogalma sincs.mondom,akkor most mi a teendő.pihentessem jó sokat,keressem fel a háziorvosomat,ő majd kiír táppénzre,tornaórát felejtsem el,jegeljem a térdem,kennjem ha akarom,és sok sikert és ennyi.mennjek kontrollra ha szükséges.
pánik.mert februárig nyílván nem fekhetek itthon.úh most nem tudom mi legyen.álllatira félek.
és ma meg görcsöl a hasam.konkrétan senkit nem érdekel,de a posztomban ott tartottam,h ' a térdem' és nagyon nehezen,de közben gyorsan megyek ki és visszajött a vacsi.állatira szarul vagyok.és egyedül vagyok itthon.sírok.ez nagyon az alja.
ja Ő még mindig nem írt.de ha írna sem tudom hogyan másznék be a moziba.mert állni és menni addig míg kimegyek az ágyamtól mondjuk 3 méterre lévő WCre.
félek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése