kellemes körömrágást.

merthogy én nem mentem oda Őhozzá.igaz volt rá 6 órám,de nem.én majd megvárom,míg végez,kimegy átöltözni én utánamegyek és megkérdezem.erre majdnem bepisilek és mire végzek ő már át is öltözött,mert iszonyatra rohannia kel a buszra.úh hibbant hülyeként állok és könnyek szöknek a szemembe.én úgy sajnáltam magam.de nemcsak magam.szegény ottmaradt kollégákat is.főleg Bencét.őt konkrétan annyira lekezeltem,h szegény teljesen tanácstalanul nézett rám a kis cuki szemeivel és nem értette,mégis mi a francot csinált.ő semmit.én baszom el az életemet időről időre.persze meglehet ezt még kérdezni milliószor.mondjuk vasárnap.de ha ma megkérdezem,kitudja,lehet h vasárnapig kétszer talizunk.

csak az van,h megint beijedtem.nem mintha nem utasított volna már el pasi,jessszus,most h belegondolok,gyakorlatilag két olyan esetről tudok csak amikor ÉN mondtam nemet.és most a millliomodik nemtől is pont úgy félek mint az elsőtől.nem mintha arra készülnék,h nemet mond.arra is nagyon készülök,mivan ha igent mond,mert akkor meg majd úgy megleszek lepve,h lehet h belebámulok az arcába és neki állok vihogni(ami gyakran megesik érzelem leplezésnél)lehet mondjuk h ezesetben azért mondott csődöt az én mármár legendás többmintegyhetefolyamatosantartó jókedvem,mert nagyon is megijedtem a következményektől.nem tudom ugyanis mit dolgoznék fel hamarabb.a nemet,ami most épp egy pánikteljesvilágvégével egyenlő,vagy egy igent,ami soha nem látott boldogság forrása lehet.nehéz ügy.de milyenmár,h félek a boldogságtól?

most az van,h túl kell élnem nélküle 2 teljes napot és vasárnap 10től újra együtt és kitudja akkor majd elég lesz e ismételten 6 óra.és ha igen,mit fog mondani.

valaki jöjjön be velem és kérdezze meg ő,mert én úgy tűnik képtelen vagyok felnőni,főleg ha az én saját életemről és szerelmemről van szó.

na megyek megnézem az Igazából szerelmet....az tutira helyre rak.

nagypuszim.