ennyit a tervekről.

tervező típus vagyok.ezt aki ismer egy kicsikét is,az tudja.nekem egyszerűen percre pontosan le kell bontani mindent,mert ha ez nem így van már nincs hozzá kedvem,már hiszti van már szítom a feszültséget.elterveztem a zsúfolt buszon hazafelé,h fincsit ebédelek(sültkrumpli lett belőle,döntse el mindenki)és kicsit takarítok(elmosogattam)és befekszem a kádba minimum egy órára.fürdősó,tej,méz,pár csepp levendulaolaj.kenőcködök,szépítkülök és majd este bemegyek a városba és Danikával találkozom,holnap-holnapután meg dolgozom magam halálra.azthiszem tökre megérdemlek ennyit.ehhez képest hazajön Tesóm és őCaryja és mire kettő pislogok ezek ketten vonulnak be a káddal rendelkező fürdőszobánkba.jusztazértse vagyok hajlandó csak zuhanyozni.mondjuk kb másfél óra múlva teljes puccparádéba kell lennem indulásra készen,de nem.én kádban akarok ülni.de már nem fogok.utálom ezt.ha én valamit eltervezek ne egy szerelmes csitri(Tesó)akadályozzon már meg benne.nem vagyok otthon a témában,de dugni a lakás bármely pontján lehet.akkor meg miért a fürdőkád kell.....

a rohadtfrancba.