SzAnDiI BlOgJaA.♥



2010. május 12., szerda

Dédimama.

Dédi régóta nagyon beteg volt.Mikor 2003 ban Dédipapa meghalt,azóta az ő állapota is állandóan romlott.mostanra,szép kort megérve,csak Papát szeretve,mindig jókedvvel és isteni finom ebédekkel a háta mögött örökre elaludt.régen láttam őt,és megint mar a bűtudat,mint Papánál is,hogy ne láthattam.tudom,h az én életem megy tovább,ezért mentem el szombaton bulizni.talán fel sem fogtam.most viszont feljött.és kitört.nagyon fogsz hiányozni Dédimama.


Egy lélek távozott Tőlünk,
Hiánya, a mai napig érződik
Ez kellett, hogy meggyónjuk bűnünk?
Valami véget ért és valami kezdődik
Egy élet nélküle, egy fájdalmas út,
Néha útközben, beköszönt a múlt
Emlékek kísértenek, s szorítják torkom,
De el kell viselnem, ez a sorsom
A halál, ami akkor jön mikor akar,
Minden lelket, a másvilágra zavar
Így Nélküled, néma már az éjszaka,
Mindennap egy gondolat: Hiányozni fogsz Dédimama!
Szeretlek.

2 megjegyzés:

  1. Ami ilyen helyzetekben mindig segít nekem:


    Mary E. Frye - Ne jöjj el sírva síromig.


    Ne jöjj el sírva síromig,
    Nem fekszem itt, nem alszom itt;
    Ezer fúvó szélben lakom…
    Gyémánt vagyok fénylő havon.
    Érő kalászon nyári napfény.
    Szelíd esőcske őszi estén.
    Ott vagyok a reggeli csendben,
    A könnyed napi sietségben.
    Fejed fölött körző madár,
    Csillagfény sötét éjszakán.
    Nyíló virág szirma vagyok,
    Néma csendben nálad lakok.
    A daloló madár vagyok,
    S minden neked kedves dolog…
    Síromnál sírva meg ne állj;
    Nem vagyok ott, nincs is halál.

    VálaszTörlés
  2. :( :( :( :( :( :( :( :( :( :( :( :( :( :( :( :( :( :( :( :( :( :( :( :(
    köszönöm.

    VálaszTörlés