SzAnDiI BlOgJaA.♥



2010. május 13., csütörtök

a nagy igazság...part8.

az életem nem áll meg.nem szabad elgyengülnöm.mikor Dédipapa meghalt,14 éves voltam.elsős a középsuliban.talpig feketében járó,Linkin Parkot hallgató,utálok mindent és mindenkit,duci elsős,aki nem találja a helyét.azóta teljesen más ember lett belőlem.Linkin Parkot meghagyom a dühöngésre és a takarítás közbeni tombolásra,talpig feketében nem vagyok hajlandó az utcára lépni.a helyem megtalálom,néha elvesztem,de tudom,h azért van.a duci dolog meg állandó.amit per pill le se szarok.
eredetileg nem ez volt a 8as pont,de változnak a körülmények és nekem most az kell,h ezt leírjam.muszály kiírnom ezt,és van rá egy napom,h megszabaduljak a dolgaimtól,mert holnaptól a közgazdaságtan undorító,számomra felfoghatatlan és megérthetetlen rejtelmeibe leszek kénytelen elmerülni.20án vizsgázom és azt hiszem életemben nem féltem még ennyire egy vizsgától.már bocsi,de inkább csinálnám végig az érettségit még százszor.
szóval,hogy azért kapcsolódjunk a nagy igazsághoz,be kell valljak valamit.Dédipapával kapcsolatban.mikor meghalt 2003 márciusában én teljesen összeroppantam.éppen német házit írtam(következő évben meg feladtam a küzdelmet az egész németesdivel)és akkor mondta anya.emléxem,h a barna pulcsim volt rajtam,ami most is benn van a szekrényben.emléxem,h a mamánál aludtam,másnap meg jött a hír.emléxem,h mindent otthagyva rohantam le a stadion parkolójába és ott üldögéltem órákig.nem bírtam feldolgozni.hogy egy olyan ember hagyott itt,aki soha nem szólt rám egy rossz szót sem,aki mindig szeretett,aki mindig megölelt,aki annnyira fontos volt nekem.aki akkor,ott a legfontosabb ember volt nekem.
aztán rémálmaim lettek.aztán volt,h párszor hallucináltam,h látom őt.és borzasztóan féltem,h meg fogok őrülni.egyszer a buszról is leszálltam.teljesen szétestem.emléxem,h április 1én temették.én nem voltam ott.suliban ültem.és az osztálytársaim szívattak mindent és mindenkit.mégiscsak bolondok napja.én meg ülök az öltözőben és bőgök,bőgök,bőgök.és senki nem volt képes elhinni,h most nem szívatják,hanem tényleg éltem legrosszabb napjai vannak mögöttem.hát így.
és az a helyzet,h felvágtam az ereimet.illetve próbáltam.semmit jobb nem jutott eszembe.de még ezt sem tudtam rendesen megcsinálni.azóta irtózom a tűktől és a pengéktől.ennyit rólam.
soha többé nem fogok ilyet csinálni.nem old meg semmit.és az én vágásom már nem is látszik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése