francba.

már megint hanyagolom az írást.ha ez bárkit is megnyugtat,gondolni sokszor és sokat gondolkodom azon,hogy mit hogyan kéne megírni,aztán hazaérek és feltűnik,h olyan fáradt vagyok,h a gépet sem vagyok képes bekapcsolni.hát így élem a napjaimat.ma épp suli gyakorlat volt,tankonyhán.és rájöttem,h egy kibaszott bögrényi rizst nem tudok megfőzni.annnnnnyiraszar lett,h a tanár meg sem kóstolta.azt mondta ezen látszik,h milyen.köszbazdmeg.viszont a szalmakrumplim kifogástalan lett.örülök.ha mégsem leszek szakács,jó tudni,h azért egy büfébe még mehetek krumplit sütni.bele sem merek gondolni,h mi lesz velem később.állatira visszavetett ez az egész.tudom,h nem kéne magamra vennem és inkább tanulnom kéne a kritikából(fogok is)csak menthetetlenül kudarckerülő vagyok és képtelen vagyok elviselni mindenfajta negatív kinyilatkozást.végül kaptam egy harmatgyenge 4est,mert a krumplim finom és mert életemben először voltam tankonyhán,meg ilyesmik.amint hazaértem gondoltam ki is próbálom és örömmel jelentem,a tea még megy.sőt a körözött is.valamiért abba fojtottam bánatom.hiányzik az a Fészbúkos nagyölelés,amire Bence belájkolt.irgalmatlanul hiányzik,h valaki azt mondja,Szandika,nyugodj meg,tudsz te pácolt őzgerincet is sütni,sültgesztenyés krumplipürével, gyümölcsmártással és tudod milyen nagy sikere volt karácsonykor.de nem.senkinek nem csúszott ki ez.meg semmi ilyesmi.én meg konkrétan rettegek holnap bemenni dolgozni.mert mivan ha holnapra már hagymát pucolni is elfelejtek.

francba.