elképesztően bánom a tegnapit.Danika annyira nem ezt érdemli.reggel láttam a buszom,baromira látszott rajta az egész.lekéstem a buszát,pedig megakartam vigasztalni,erre majdnem elkéstem munkahelyről is.meló ment ezerrel,egy óra kimondottan húzós volt,de aztán mintegy levezetésképpen a szokásos hagymával való szöszmötölés.aztán spuri haza,erre nincs itthon senki.és mivel Tesónak nincs meg a kulcsa,én meg jófej vagyok,és otthagyom neki,erre több mint másfél órát vártam a lépcsőn.köszbazdmeg.úh tesóval most mosolyszünetelünk.hátnehogymár még ő legyen felkapatva.pedig mégis.most viszont mára csak ennyi,húzok zuhanyozni és irány az álmok legmélyebb szeglete.

csóóóók.