elvárások.

ha anya csak egy iciripicirit normálisan rendezné és élnéé az életét,akkor nem kéne 3. napja egy 65 nm-eres lakásban folyton az a qrva születési anyakönyvi kivonatot ÉS házasságlevelet kotorni egészen elképesztő helyekről,ami egyébként  banki kölcsönhöz kell.na most komolyan.bugyi szin esetleg?napplink függönymintája?vagy mondjuk el a nagyi kedvenc sütireceptjét is mindezek mellé?totál komolytalan.
de keresni kell,főleg nekem,mert én érek rá.én meg megbolondulok ettől...
de az elvárás megvan,én mindig tartsak rendet a szobámban,a lakásban,annak ellenére,h egy kétszer ekkora családi ház bútorai közt élünk egy lakásban,szanaszéjjel vannak a cuccaink,egy padláson,egy pincében,itt-ott,de én adjam elő azt a kurva papirt,mikor azt sem tudom hogy néz ki estébé.
reggelente levelek várnak,h ezt csináld meg,azt is jó lenne,és megcsinálom,hazaér,valamit elfelejtett kiirni,és abból hatalmas veszekedés,persze szte mindig nekem van igazam,és olyan nincs,h nem az enyém az utolsó szó,de mikor megemlítem,h ez valószinűleg azért van igy,mert tényleg nekem van igazam,akkor jön az,h igen döntöttem,ha végre valahára elköltözünk innen,te biztos nem jössz velünk,mész ahova akarsz,kolonc vagy és egy rohadt kis kurva.sztem én lennék a legboldogabb,ha lenne munkám és pénzem és egy lyuk, albérletem,ahol lehetnék,bárhol,csak itt ne.másik elvárás,h mindezek ellenére maradjak csöndben és örüljek,h itt lakhatok még és ezt a műsort mindennap végighallgathatom,anyám szilárd meggyőződéseivel..na jó,illetve nem,de meg fog oldódni,mert semmi nem tart örökké.és ez az egy dolog ami ilyenkor eszembe jut és megnyugszom.egy kicsit.