ott tartok,h nem köszi,nem is akarok boldog lenni,mert ha a boldogságomnak azaz ára,h utána egy borotvával a kezemben alszom össz 2 db órát,mert semmi másra nem tudok gondolni,csak az utolsó mondatokra,ami nem arra mutatott,h másnap már megszűnik az egész,nagyhirtelen...és csábít a lehetőség,h vége legyen mindennek,akkor rá kell jönnöm,h túl azon h átvert L. még gyáva is vagyok.undorító a világ,ahogy bánik velem.kiváncsi vagyok,h ez most az h valamiért büntetnek,vagy előbb ezt kell kibírnom és utána hepiend és annnnnyira boldog leszek vkivel,h engem fog irigyelni a fél világ.nem mintha ez kéne,de annyi igen,h jöjjön már a bologság.kéremszééépen.fizikailag fáj,h felkell szállnom a buszra és a városban akarva-akaratlanul is szembe jönnek a boldog párok,akik úgy néznek a másikra...megint sírnom kell.nem lehet ezt elviselni...vki keltsen fel ebből a rémálomból...