megígértem,ha vége ennek az őrületnek leülök és írok.
na gyerekekek,el sem hiszem,h itt tartunk.nem lesz több olyan üzi faceen,h holnap próba.hozz ezt meg azt.mi legyen ezzel meg azzal.vége.dejóóóóó.4.ek lettünk,4 szavazat híján 3.ak,de kinem szarja le...jó mostmár laza vagyok,de pénteken mikor mondták kis híja volt h nem bőgtem el magam,mert azért a 3. helyezett messze a legsszarabb volt a 8 osztály közül...segond.fantasztikus volt a hangulat.imádtam minden egyes percét.igen még azt is mikor reggel 7kor már a 30. szendvicset csináltam a 40. féle variációban...de annnnyira jó volt.végre kicsit megismertem a sulit és embereket.szeptember óta járok oda,de most a 3 nap alatt,többet tudtam meg a szociális,társasági helyzetről,mint a hónapok alatt összesen.imádom.jóittnekem.de rájöttem,h nem való nekem ez a szakma.kikészít.megcsinálom,hamár egyszer elkezdem,de utána sztem fogom magam,jelentkezek újra Pécsre, nappalira és leköltözök...és elvégzem.
láttátok az eküvőt?én sajnos dolgoztam,de felvettem videóra és láttam a képeket.csodálatos.mindig is hittem a szerelemben.még akkor is ha kilométerekre kerül el a szikrája is,hiszek benne.ilyen dolgok után,meg méginkább...javíthatatlanulromantikus vagyok...
amúgy M és R még mindig van.és nem javul ahelyzet,mert M.mel pont olyan periódusban ismerkedtünk meg h egyetlen szabad perce sincs az életében..de ari,mert nem akarja azt mondani h hagyjuk...úh én sem mondom...de közben meg R. ott van és semmit nem változtak az érzések...nem jó ez,de most mit csináljak...adni akarok egy esélyt M.nek de ha nem találkozunk akkor hogyan...nem egyszerű...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése