vége.

mosolyországnak hivatalosan is vége lett tegnap este valamivel 11 előtt.egész nap gondolkodtam és rágódtam és mérlegeltem és szenvedtem,és este kitört.visszavonahatatlanul.eredmény:10 telesírt zsepi és tisztára sírt arc.de tényleg.annyit sírtam,h a szemfestéket teljesen lesírtam.sehol nem maradt nyoma sem.mindezt a tengópályán a Fortuna mellett.annnyira sajnálom ezt az egészet.én igazán,nagyon hittem benne.de most elárultam a saját önzőségem,kapzsiságom,naívságom,szeretet hiányom,butaságom,képmutatásom és szenvedésem valódi mértékét.mérhetetlenül szégyellem magam.nem is az érzelmeim,mert az mindenkinek van,de pont ellene vagyok ilyen.annyira nem ezt érdemli.hihetetlenül rossznak érzem magam.egy utolsó semminek.aki egy óriási kijózanító pofonon kívül semmit nem érdemel.max,h leköpjék.tudom,h nem lesz jobb.vagy ha lesz is,azt sem érdemlem majd meg.

én igazán hinni akarok.hinni akarom,h jön jobb.h lesz jobb.de nem megy.semmi nem fog változni.ugyanilyen lesz.ugyanilyen rossz.menthetetlenül elbasztam.de hogy mondjam meg neki,h minden baj forrása?hogy ugyan semmit nem tett,de én képes vagyok ennek ellenére tönkretenni bármit.és,h jobb ha soha,de soha nem láthatom.az ő érdekében.

sajnálom.annnnyira.nagyon.

és bocsásson meg nekem valaki.ilyet sosem szabadott volna kívánni.